Borosjenői Tisza László 1759-ben pert indított a családja Arad, Temes és Zaránd vármegyei javainak visszaszerzése céljából, és a per hivatalosan 1766. augusztus 9.-én zárult le, azzal a cserével, melynek folyamán Tisza László megkapta Geszt és Mezőgyán falukat, a hozzájuk tartozó pusztákkal együtt.

Tisza László (1733-1771) már 1760-ban elkezdte a berendezkedést Geszten, a "vármegyeházának" nevezett épületben, melynek helyére építette fia a ma is álló barokk-klasszicista stílusú kastélyt. 1762-ben feleségül vette a régi, erdélyi családból származó, gazdag és előkelő bályoki Hégen Szénás Rebekát (1745-1783), bályoki Hégeni Szénás József és bihari nemes Terjényi Rebeka negyedik leányát, ezzel a házassággal a Bárczay, Domahidy, Irinyi, Kabos, Péchy, Ravazdy és Weér családokkal került rokonságba.

A geszti kastély építését a fia ifj. Tisza László (1765-1831) és felesége széki Teleki Katalin (1777-1820) grófnő kezdték el.

A geszti kastély az ún. Grassalkovich stílusú kastélyok mintájára épült, mint Gernyeszeg, Gödöllő, Pécel.

A tervező építészek között ott találjuk Czigler Antalt és Mayerhoffer Jánost is, de olasz építőmesterek is részt vettek az építkezésen.

Az első nagyméretű átalakítás 1860 nyarán történt, amikor Tisza Kálmán a mennyasszonyát eybachi, düreni és neuhausi Degenfeld-Schonburg Ilona (1839-1913) grófnőt, azzal lepte meg, hogy a nyírbaktai Dégenfeld kastély teraszához hasonló teraszt építetett a keleti szárnyhoz, áttört kőkorláttal és Bécsben készült mozaiklapokkal burkolták le, a teraszt görög stílusú virágtartó vázák díszítették, ekkor készült az emeletráépítés is, és a kocsibehajtó helyén szobákat alakítottak ki, továbbá a szalon és a könyvtárszoba mennyezetét díszes gipsz-stukkó díszítéssel látták el, kivitelezője a festőművész Pállik Béla volt.

A következő nagyobb átalakítás 1902-ben történt, ekkor már gróf Tisza István (1861-1918) volt az épület tulajdonosa, aki agregátorral működő villanytelepet építetett, és ezt bevezették a kastélyba, új hideg-meleg vizes tartályt építettek a padlástérben a neves fővárosi gépészmérnök Knuth Károly tervei alapján, az egykori vízvezeték sárgaréz-csöve még ma is látható néhány helyen, a telefonvonalat is bekötötték, a hívószám Mezőgyán 3. volt.

Az utolsó nagyméretű átalakítás az unokája gróf Tisza Lajos Kálmán idejében történt, ekkor az ajtókat és ablakokat kicserélték, az új ablakok és ajtók készítője Szabó József nagyszalontai asztalosmester volt.

1944. október 6.-án Kálmán gróf és családja elmenekült a kastélyból, innen a nagykovácsi kastélyba, illetve a II. kerületi Rakovszky villába mentek, ahol a főváros 1944. évi ostromát átvészelték, majd Ausztriában éltek két évig, ahonnan Argentínába, később pedig az Amerikai Egyesült Államok költöztek, ahol a család jelenleg is él.

A kastély 1944-1945 között az orosz hadsereg tulajdona volt, akik csirkeneveldének használták a szobák egy részét, majd 1946-1948-ban a debreceni egyetem diáküdülője lett, az épület főgondnoka dr. Erdős Károly egyetemi professzor volt, akitől átvette 1948-ban az épület kulcsait a Bihar megyei kommunista párt. 1954-től a helyi iskola, tanári szolgálati lakások, könyvtár, művelődési ház kapott helyt a volt Tisza kastélyban, jelenleg is ezt a funkciót tölti be.

Források, irodalom: Bíró József: Erdélyi kastélyok. Reprint kiadás. Budapest, 1997, Rados Jenő: Magyar kastélyok. Reprint kiadás. Budapest, 2004 és saját gyűjtés.